Figyelemzavar, hiperaktivitás és magatartás problémák

Tényleg a nyugtató a megoldás vagy kezeljük oki szinten?

Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD)

A hivatalos definíció szerint az ADHD “neurológiai természetű veleszületett, vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.” Wikipédia

De vajon találunk-e ezek mögött a tünetek mögött biológia értelmet, ami segíti a túlélést? Más szóval hiheti-e az agy azt, hogy ezzel a viselkedés változással valami jó ügyet szolgál? Következő kérdés, hogy, ha megtalálnánk azokat a tévhiteket, amik miatt az agy fenntartja ezt az állapotot, vajon képes lenne-e megszüntetni azt?

A jó hír, hogy igen!

Hihetetlen? Meglehet! Maradj annyira nyitott, hogy együtt tudjunk gondolkodni és a végén eldöntöd, hogy megéri-e a további energiabefektetést, hogy jobban elmélyedj a témában?!

Figyelemhiány

Azt javaslom, hogy elemenként kezdjük el vizsgálni a tüneteket. A figyelemzavar minden egészséges embernél is előfordul olykor-olykor. Nekem például általános iskola első kémia órájától a kémia szigorlatig volt egy kisebb filmszakadás, de töriből is akadtak gondok.

Betegségről akkor beszélnek, ha ez meghalad egy bizonyos mértéket.

Milyen oka lehet az agynak arra, hogy csökkentse a fókuszt? Az, hogy elkerüljön vele valamilyen fájdalmat. Ez a fájdalom lehet, hogy a gyerek életében történt, lehet, hogy a magzati léte során, de az is lehet, hogy generációs emlékként “örökölte” meg. Igen, traumákat is lehet örökölni, nem csak budai villát.

Az elmúlt évtizedben hozzám fordult anyukák eseteiből hozok néhány példát, hátha Te is magadra ismersz és tudsz segíteni a gyerekednek.

Figyelni néha szenvedés

Első gyermekét váró anyuka veszélyeztetett terhesként az utolsó trimesztert kórházban töltötte. Ezt a 3 hónapot olyan kórteremben élte át, aminek a szomszédságában szülőszoba volt. Egész nap (és egész éjjel) olyan hangokat (üvöltést, kiabálást, halva született magzatok édesanyjainak fájdalmát) hallott, melyek rendkívül megviselték. Szobatársai ezekre az élményekre erős pesszimizmussal és negativitással reagáltak, tovább növelve az ő szenvedését. Ez az anyuka gyorsan megtanulta, hogy távol kell tartania magát a külvilágtól. Nagy erőfeszítést kellett tennie, hogy a figyelmét elterelje a hallott szenvedésekről és belül keressen egy békésebb, biztonságosabb világot. Minden alkalommal, amikor kifelé figyelt, áradt felé az, amitől rettegett. Gyermekének 3 hónapja volt rá, hogy megtanulja: “csak akkor tudom megőrizni az ép elmémet, ha nem veszek tudomást a környezetemről“. “Teljesen ki kell zárnom mindenkit, különben megőrülök.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat tudott felidézni a konzultáció során.

A gyermeke tudatalattija elmentette ezeket a programokat, hiszen úgy tudta (ráadásul okkal), hogy a kinti világban erre lesz szükség a túléléshez.

A foglalkozásunk után az anyuka elmagyarázta a gyerekének, hogy te ott és akkor a pocakban ezeket elhitted, de vedd észre, hogy most már biztonságos számodra is, ha a környezetedre figyelsz! Ezt követően csoda, nem csoda, a gyerkőc figyelemzavara csökkenni kezdett, majd elmúlt.

Sokféle téma, ugyanaz a hatás

Nem mindenkinél fordul elő ilyen erőteljes program. Van olyan kliensem, aki a munkatársa miatt érezte, hogy megőrül. Van olyan, aki az anyósától volt készen, akivel egy házban laktak. Volt, akit a szülés fájdalmainál instruálták oly módon, hogy próbáljon másra figyelni, akkor nem szenved úgy. A közös minden esetben az volt, hogy erős érzelmi vagy testi trauma hatására elmentődött az a program, hogy “ha figyelek, sokkal rosszabb helyzetbe kerülök, mintha elzárkózom a valóság elől”.

Hiperaktivitás

Hiperaktív gyermek édesanyja keresett fel, aki elmondta, hogy ha egy percre nem figyel a fiára, konkrétan a karnisról kell leszedni, a zizegés folyamatos, sosem áll le.

Elmondta, hogy a fiával volt az első várandóssága, amit végig nagyon élvezett, férjével együtt nagyon várták már a gyermekáldást. Minden vizsgálatnál rendben voltak az értékek, szépen fejlődött egész idő alatt. Volt egy pont a várandósság 30-ik hete körül, amikor a gyerkőc (talán a szűkülő hely miatt, talán más okból) kevesebbet kezdett mozogni, mint addig.

Anyuka nagyon aggódott várva várt magzatáért, és minden olyan időszakban, amikor nem érezte a mozgást, rettegés fogta el, hogy talán már nem is él. Csak akkor volt nyugodt, amikor mocorgott. Heteken át beszélt hozzá, amikor nem mozdult, és könyörgött neki, hogy egy picit izegjen-mozogjon, hogy ezzel tudassa, jól van!

A kis Danikának 10 hete volt megtanulni, hogy anyu akkor nyugodt, ha ő fészkelődik.

Születése után a tudatalatti program dolgozott tovább és ő egyetlen perce sem nyugodott meg, hiszen akkor anyukája aggódik. Miután átbeszéltük, hogy mit mondjon a gyerekének, elmesélte, hogy az látványosan megkönnyebbült, hogy: “ja, jó, már értem…” és a zizegésnek vége lett.

Magatartás probléma

Három gyermekes anyuka azzal keresett meg, hogy a legkisebb gyerekének komoly problémát okoz az iskolai fegyelem. Nem fogad szót senkinek, ha valamire megkérik olyan dührohamot kap, amit nem tudnak kezelni. Otthon sem jobb a helyzet, nem bírnak vele a legegyszerűbb napi rutinok kapcsán sem. Teljesen kétségbeestek, elmondta, hogy nem segített eddig semmilyen terápia.

Ebben az esetben is abból indultunk ki, hogy kell legyen valami értelem a viselkedése mögött.

Megtaláltuk azt az időpontot, amikor a gyermek elhitte, hogy neki ellen kell állnia, bárki bármit mond:
Anyu 39 hetesen bement egy vizsgálatra, ahol jelezte, hogy úgy érzi, szülni fog. A hasára tett műszerek azonban nem mutattak semmilyen összehúzódást, így hazaküldték. Harmadik várandósság révén érezte, hogy ez bizony szülés, így mondta, hogy nem megy haza. Újabb műszeres vizsgálat után ismét elküldték, amire ő megint nemet mondott.

A harmadik vizsgálatnál kiderült, hogy a műszerek azért nem mutatták ki kontrakciókat, mert az előző kettő császármetszés után a méh nem gyógyult össze megfelelően. Ha hazament volna, a vajúdás során szétszakadhatott volna a méhe, és mindketten meghalnak – mondta az orvos.

Azaz a gyerek egy erős érzelmi trauma során (amit anyu élt át, mikor ezt közölték) megtanulta, hogy “nem fogadhatok szót, ellen kell állnom, különben meghalok“.

Konklúzió

Minden esetben értelmes ok áll a viselkedészavarok hátterében.

Amint megtaláljuk és tudatosul a gyerekben (vagy esetleg már felnőttben), hogy milyen okból kényszerült bele egy adott viselkedésbe, az automata agy számára okafogyottá válik a viselkedés, és elengedni azt.

Ugyanezekkel a módszerekkel megtalálható a diszlexia, a diszgráfia, a diszkalkulia, valamint az egyes tantárgyak mögött meghúzódó stresszes állapot is, ami kiváltja az abban való rossz teljesítményt.

Arra bíztatok mindenkit, hogy bármilyen egészségügyi, életvezetési, viselkedési zavarral is áll szemben, induljon ki abból, hogy mi lehet ennek a biológiai értelme? Lehetséges-e bármilyen helyzet, amire ez megoldást nyújt? Hiszen minden az agyunk irányítása alatt áll. Jó lenne rá úgy tekinteni, mint egy értelmes vezérlőközpontra és nem úgy, mint másfél kiló neuronra és gliasejtre.

Facebook kommentek