A fenti esetleírásban szereplő két hölgynek szálanként hullott a haja, azaz csak a haj fogyása látszott, egyenletesen.

Most viszont olyan esetről írnék, ahol csomókban kezdett eltűnni. Vajon ennek is lehet biológiai értelme?

Ha a rókamamát vizsgáljuk (aki nem csak ravasz, de nagyon gondos anya is egyben), azt látjuk, hogy a szüléshez közeledvén a hasáról csomókban tépi ki a szőrt, hogy a kisrókáknak pihe-puha, otthonos fészkük legyen.

Ugyanez a metódus zsigeri szinten el van mentve nálunk is, és ha egy nő azt érzi, hogy a gyermeke nem elég komfortos otthonba érkezik, akkor ez a program fog nála is lefutni (persze nem a hasán kezd csökkeni a szőr…).

Az, hogy az adott nő mire gondol, amikor a fészket nem érzi elég otthonosnak, már érdekesebb kérdés. Hiszen általában nem az ikeás gyerekággyal van a probléma, hanem pl. a légkörrel (és nem a széndioxidra gondolok). Ha azt érzi, hogy ide nem tudok biztonságosan gyereket szülni, mert ez a világ dúrva hely, vagy a párja nem nyújt kellő biztonságot nekik, na akkor már elindulhat a program. Azért csak elindulhat, mert ezt még fel szokta programozni egy korábbi élmény. Egyik kliensemnél pl. az erősített rá erre, hogy ő sem érezhette gyerekként magát biztonságban még a saját szobájában sem.

Ha pedig az automata agynak kellő számú “bizonyítéka” van arra vonatkozóan, hogy ez dúrva lesz, akkor meg kell tenni mindent, hogy ettől megóvja az utódot, hiszen az automata agy feladatköre egyszerű; az egyén és a faj túlélése. Ennek rendel alá mindent, és amíg erre nem vagy tudatos, bizony a frizkódat is! 😉