HA AZ IGAZIT KERESED

ÉRDEMES ELŐSZÖR VÉGIGGONDOLNOD EZEKET

Kapcsolati dinamika

Figyeld meg, hogy az eddigi párkapcsolataidban (persze, ha már volt vagy van éppen) milyen hasonlóságok mutatkoznak. No, nem a szemük színére és a kedvenc zoknimárkájukra gondolok, hanem arra, hogy Te milyen viszonyban voltál velük. Van-e hasonlóság abban, ahogy az ügyeket intézték? Felnőtt módjára viselkedtek pl. egy hivatalos helyzetben? Vagy Neked kellett az anyját (vagy az apját) alakítanod?

Hogyan viszonyultak hozzád? Tisztelték a szabad akaratodat vagy úgy érezted, hogy elszámoltat? Mellérendelőnek élted meg a kapcsolatot vagy inkább alá-fölé rendelődő volt a viszony?

Ha különböző partnerek mellett mást és mást éltél meg a fentiek közül, melyik típusúban érezted magad jobban?

Szerepeink

Ha a fentieken elgondolkodtál, biztos vagyok benne, hogy észrevetted azokat a szerepeket, melyek megbújnak az egyes kapcsolatok mögött. Sokan úgy élik le az életüket, hogy a párjuk üzemszerűen gyerek státuszban tölti az ideje nagy részét. Az ilyen embereknek nehezére esik felelősséget vállalni, nem nagyon tudják, hogy mit akarnak az élettől. Illetve inkább követelőzésnek vagy hisztinek tűnik, amikor kinyilvánítják azt. Ha valami nem sikerül, természetesen nem ők a hibásak, szerencsére mindig van mire fogni: #drágaabenzin #nincsmunka #majdholnapjólesz #370azEuro #ittakovid #idehazanincsmeló

A gyerek státuszban élő ember társának olyan, mintha eggyel több gyereke volna, mint amennyit szült. (Azért használtam ezt a példát, mert általában a férfiak maradnak gyerek szerepben, tisztelet a kivételnek.)

Egyenrangú társak

Akár gyerek szerepben van a társad, akár szülői „munkakörben”, a kapcsolat alá-fölé rendeltsége komoly kihívás elé állítja a benne élőket. Egyrészt azért, mert többletterhet ró arra, aki a felnőttet alakítja, másrészt azért, mert csökkent szabadságfoka van annak, aki a gyereket. Mivel senki sem azt kapja a másiktól, amit szeretne konfliktusok tárházát hozza ez a kibillenés magával.

Természetesen ez az elcsúszás kívülről nem mindig látszik, hiszen egy nagy szőrös mackó nehezen téveszthető össze egy cuki kisgyerekkel. Az együttélés során viszont beazonosíthatóvá válik.

Ki van a társ helyén?

A fentiek alapján látjuk, hogy ha egy kapcsolatban a viszony alá-fölé rendelt, akkor a két ember nem egyenrangú társai egymásnak. Viszont jogosan merül fel a kérdés, hogy ha Te nem vagy a párod társa, akkor ki a szösz lehet azon a poszton?
Gyakori, hogy az ellentétes nemű szülő. Sok anya ki is mondja, hogy boldogtalan volt a párjával, alig várta, hogy megszülessen az ő kis hercege, aki majd örök boldogságot hoz neki. Az ilyen szándékot a magzat tudatalattija elmenti, mintegy küldetés tudatként. „Azért létezhetem, hogy anyám boldog legyen.” Így később, ha pl. a feleség azt szeretné, hogy a férje vele értsen egyet, az ütközni fog a férj küldetés tudatával. Az a nyomasztó érzés fog benne kialakulni, hogy helytelen lenne beállni a felesége mellé.

Tükröm, tükröm...

Aki ezen a honlapon olvasgat, az már bizony van olyan tudatos, hogy talán említenem sem kellene, hogy ha a párodnak van valaki a társ helyen, akkor csak úgy vonzhattátok be egymást, ha Neked is van ott valaki.
Érdemes azzal kezdeni a nagy Ő utáni hajszát, hogy megpróbálod beazonosítani, hogy vajon Nálad ki foglalhatta el a Szőke Herceg(nő) helyét.

Gondolkodj el azon, hogy láttad-e kisgyerekként az ellentétes nemű szülődet, nagyszülődet társtalannak, magányosnak, elesettnek? Volt-e olyan érzésed, hogy a szíved szakad meg érte? Vagy, hogy úgy segítenél rajta. Általában ez az pillanat, amikor a gyerek megérti, hogy ő gyerekként nem tud segíteni, hiszen ő még kicsi. Ha viszont energetikailag, a családi dinamikában betöltött helyet nézve beáll, mondjuk az anyja vagy a nagyanyja helyére, akkor nagyként már meg tudja menteni a szeretett személyt.

Ha be tudod azonosítani, akkor tudatosítani kell, hogy nem a Te dolgod, hogy megmentsd őt! Ha ez nem megy könnyen, akkor meg kell keresni, hogy miért érzel ezzel kapcsolatban pl. bűntudatot? Hol rögzülhetett be, hogy nélküled ő szenvedni fog?

Boldogan éltek, míg... (na ezt hagyjuk)

Amikor ügyesen megtaláltad, hogy ki az, aki mellé kiskorodban – a gyermeki hűség miatt – beálltál társ szerepbe, indulhat a tűzijáték, megszólalhatnak a fanfárok, zenghet a torkokból az éljenzés!!!

Na jó, lehet, hogy előbb még össze kell futnod a nagy Ő-vel, de egy nagyon fontos részt már meg is oldottál, ami eddig távol tartotta.
Ugyanis ezek után már tudatos leszel, és amint azt érzed, hogy nem egyenrangú a kapcsolódás, azonnal megszólal a fejedben a vészcsengő! És persze nem a másikat kezded el okolni, hanem végiggondolod, hogy: „Ó, lehet, hogy maradt bennem még valami, ami nem engedi meg, hogy igazi társam legyen?”
Ha igen, tovább kutatsz magadban vagy tovább olvasol itt, hiszen hamarosan jönni fog egy újabb cikk a témában.

Ha hasznosnak találtad, kattints kérlek a megosztásra, hogy máshoz is eljusson!
Ha kérdésed van, írj nyugodtan a kommentbe, illetve a kapcsolat fülön is elérsz! 😉

Facebook kommentek