Természetesen meg lehet észérvekkel magyarázni – anyagilag előnyös, tud nekik segíteni -, de ha ez az együttélés nem a szülei támogatásáról szól, akkor kezdj gyanakodni.
Minél később válik le, annál valószínűbb, hogy a mama főztje finomabb lesz, mint a Tiéd, hiszen ő rántja, nem pedig habarja…
Anyós pajtással versenyezni, ha a párod gyerek státuszban van olyan, mintha az unikornisos locsolókannáddal akarnál erdőtüzet oltani.
Na jó, ez így nyilván nem igaz, hiszen nekifutás nélkül, egyedül választ mobilt magának. Viszont azonnal kibújik a szög a zsákból, amint kifejti, hogy a Zorbánviktor, az Euróárfolyam és persze a globális felmelegedés tehet arról, hogy nem ért oda időben a randira.
Ha ezt még a kapcsolat elején kiszúrod, akkor egyszerű a dolgod: Fuss, Forrest!
Ha már benne vagytok nyakig, akkor se keseredj el, csak tudd, hogy ezen neki kell akarni dolgozni!
Hogy Te ez ügyben mit tehetsz, az lentebb kiderül! 😉
Játszani jó! Nem szólom le a játékot, én is rengeteget játszottam, amikor köztisztviselőként dolgoztam. Na, de kérem, az munkaidőben volt. 🙂
Ismerek olyan középkorú (!!!) férfit, akinek a legnagyobb életműve a World of Tanks-ben elért rangja. Nem is lenne ezzel baj, ha ebből megélne vagy legalább tesztelőként dolgozna a Wargaming Ltd-nél. Viszont, ha a felesége tartja el és veszi neki karácsonyra a prémium tankokat, húsvétra pedig a nyuszis panzerkampwagen-t, az hosszú távon nem eredményez túl nagy boldogságot.
Ha pedig fontosabb a játékkonzol, mint az orra előtt lenge öltözetben táncot lejtő társa, akkor sajnos megint utalnom kell a Forrest Gumpra.
Bárkivel előfordulhat, hogy éppen nem talál megfelelő munkát, de amikor esélyét sem látod, hogy valaha lesz munkája, mert az attitűdjéből, a gondolkodásmódjából, az élethez való hozzáállásából ez következik, akkor gáz van!
Lehetnék optimistább is, hiszen ezeket is valamilyen hitrendszer hozta létre és lehetne segíteni rajta. Ez igaz is, viszont neki kell akarni! Ha úgy küldenéd el hozzám, hogy ő nem akar változni, nem lesz jó vége. Viszont, ha megérik benne a vágy a változásra, akkor már sínen vagyunk (és nem, nem úgy, mint J. Attila balatonszárszói lakos).
Tudom, hogy a rendrakás a középszerű emberek dilije, hiszen a zseni átlátja a káoszt, azonban van az a pont, amikor már közegészségügyi szempontból is aggályos lehet valakinek a lakása (szobája).
Ha pedig kifogásként elhangzik, hogy ő igazából imádná a tisztaságot, a rendet, csak az a fránya porszívó, mosógép és egyéb ördögi masinériák használata kifog rajta, az egy újabb jel a listánkon (ha még nem volt eddig elég).
Ideig óráig mindenki el tud játszani szerepeket. Lehet valaki akár heteken át is nagyon megnyerő és szimpatikus. Az első konfliktus helyzetet viszont érdemes megfigyelni. Szíved választottja hogyan kezeli, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzelte?
Ha a 15 éves öcséd érettebben reagálná le a helyzetet, és a konstruktív, megoldás irányába mutató cselekvés helyett hisztit látsz, akkor sajnos újabb kihívás elé áll a kapcsolatotok.
… a középiskolában.
Elég kellemetlen, ha egy nagyobb társaság előtt éget be az oda nem illő viccével.
Ismerek egy házaspárt, ahol a feleség naponta kap szőke nős vicceket, hangsúlyozva a hajszínét és a férj szerinti intelligenciáját. Noha szegény nő több doktori fokozatot verhetne tompácska férjére, mégis neki kellett megtanulni nevetni párja féktelen „humorán”.
Egy felnőtt embertől joggal várhatunk el annyi érzelmi intelligenciát, hogy meg tudja különböztetni a vicces és a bántó dolgokat egymástól.
Az sem különleges elvárás, hogy legyen hajlandó megismerni a másikat és tiszteletben tartani az ő érzéseit. Azért hangsúlyozom, hogy ez nem túlzó elvárás, mert nagyon sok kliensem hiszi azt, hogy azért nincs párja, mert magas kritériumokat fogalmaz meg. Örömmel tájékoztatlak, hogy a 10 év alatt egyetlen embernél sem ez volt a baj, úgyhogy nem kell megalkudni. És attól sem kell félni, hogy sudribunkókkal kell beérned! 😉
A fentiekből azt láttuk, hogy aki gyerek szintjén működik (esetleg csak bizonyos helyzetekben), az nem nagyon szeret felelősséget vállalni. Aki nem vállal felelősséget, az általában változtatni sem akar. Ha nem akarja a változást és (sem Te, sem én) nem tudjuk helyette akarni, akkor ez egy patthelyzetnek tűnik.
Szerencsére nem az!
Ugyanis (és ez most picit fájni fog) Te vonzottad őt be ilyen ügyesen! Azaz benned is van valami (egész pontosan 50 %) abból, ami miatt így működik jelenleg a kapcsolatotok.
Azaz, ha Te megkeresed magadban azokat az algoritmusokat, amik egy ilyen működésű társat vonzottak, akkor két dolog lehet:
– érezni fogja a párod a változást és benne is megszületik erre az igény,
– nem hajlandó Veled fejlődni és eltávolodtok egymástól (ebben az esetben ez nem is annyira rossz hír, mint elsőre hangzik).
Ha bővebb infókat szeretnél a témában, olvasd el EZT a cikkemet is, vagy kérdezz bátran elérhetőségeim valamelyikén!
