Nem ért meg a párom!

Felőröl az állandó megfelelés?

Nem ért meg a párom...

Amíg a rózsaszín szemüveg rajtad van, mindent tökéletesnek láthatsz a társadban. Az izgalmas rész akkor szokott bekövetkezni, amikor valami miatt lekerül ez a huncut kis szűrő a szemedről és cenzúra nélkül szembesülsz a valósággal.

Páronként változó, hogy ez mikor következik be, de abban már van közös metszés, hogy az egyik azt érzi: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud velem lenni!„.

Akik tőlem, mint kineziológustól kérnek segítséget, leggyakrabban arra panaszkodnak, hogy „nem ért meg a párom„. Ennek a kifejeződése nagyon széles spektrumon mozog; a „nem tetszik neki a ruha amit vettem”-től a „félek, hogy megint megver”-ig bezárólag.

Ezen a skálán bárhová is tudod sorolni a kapcsolatotokat, érdemes tudatosan dolgozni rajta, hiszen nem mindegy, milyen minőségben éled le a hátralévő életedet. Mérgező kapcsolatra pazarolni való időd pedig nincsen, úgy gondolom. Ha Te is így látod, olvass tovább! 😉

Gyerekkori minták

A „nem ért meg a párom” kifejezést boncolgatva leggyakrabban arról panaszkodnak a klienseim, hogy az érzésüket nem veszi komolyan a másik. Nem törődik vele, nem tartja fontosnak, esetleg egyenesen hisztinek bélyegzi a bennük keletkező érzéseket.

Itt szögezzük le, hogy mindenkinek joga van a saját érzéseihez! Az, hogy Te mit érzel, azt csak Te tudod. A másiknak csak akkor van erre esélye, ha elmondod. Jó esetben a másikat ez érdekli. Még jobb esetben a másik ezt nem támadásnak veszi, hanem tudatosítja, hogy ezek a Te érzéseid és elfogadja azt.

A leggyakoribb ok, amiért a „beszélgessünk a párunkkal többet” tanácsból veszekedés lesz, az éppen az, hogy az egyik fél érzései a másikban is kiváltanak érzéseket, melyek nem biztos, hogy tudatos szintre jönnek, csak egyszerűen dühöt hoz fel. Például a pár hölgy tagja vidáman előadja, hogy:

– Drágám, arra gondoltam, hogy a Miklósékkal közösen vehetnénk a Balatonon egy nyaralót!
– Te normális vagy? – hangzik a válasz.
– Látod, erről beszélek! Neked semmi sem tetszik, amit én kitalálok! – kapcsol be az ifjú hölgy gyerekkorból hozott mintája, mely szerint mindig mindenért ő a hibás.

Ha megnézzük az esetet, kiderül, hogy miközben ő előrukkolt az ötletével, a férjének aktiválódott egy gyerekkori mintája, mikoris a szüleit látta gondterhelten veszekedni egy telekvita miatt. Gyerekként azt látta, hogy ez feloldhatatlan konfliktusokhoz vezet, így a tudatalattija azonnal meg akarta torpedózni ezt az ötletet megóvva őket attól, amit gyerekként átélt.

Tudatosság és én-közlés

Mivel nem jött fel a tudatosság szintjére ez az információ, ezért csak a durva szóváltás, és arogáns hangszín jelent meg a felszínen. Tudatosan azt sem tudva, hogy most miért is beszél így választottjával.

Mivel a feleségnek ez éppen aktiválta a „mindig mindenért én vagyok a hibás” nyomógombját, benne is létrejött a gyerekkori fájdalom emlékére a „visszavágok neked, az anyádat” érzés, és a hangszíne haragossá változott.

Ezeket a végtelenségig lehet „játszani”, hiszen minannyian jó érzékkel tudunk rátapintani a másik ember megoldatlanságaira. A kiút ebből a tudatosság.

Azaz érdemes feltárni azokat a mintákat, amik érzékenyen érintenek a jelenben. Ha így teszünk, a minta nem fog aktiválódni, és tudunk úgy reagálni, ahogy szeretnénk. Hiszen a fenti példában említett pár sem úgy állt neki beszélgetni, hogy „Ej, most de jól megbántom az anyja köcsögit!”

Segít még a helyzeten az ún. én-közlés, amikor azt mondjuk el, hogy mi mit érzünk, és nem a másikat minősítjük. Pl. a „Te egy agresszív állat vagy!” helyett a „Megijeszt a viselkedésed!” nem csak, hogy több igazságot hord, de még bele sem lehet kötni. Hiszen az előbbire mondhatja, hogy nem is vagyok agresszív (és durran a pofon…), de az utóbbira nem lehet azt válaszolni, hogy „Dehogy is, nem vagy te olyan ijedős!”

Összefoglalva tudatosság és én-közlés.

Nem számít a véleményed

Sokszor láttam már (nem csak a munkám során, de akár társaságban is), hogy a pár egyik tagja leszólja a másikat. Volt, aki 5 éves szintjén lévő vicceket mondott „élete szerelméről”, volt aki a vezetési képességeit becsmérelte, de gyakori a szőke nős „humor” is néhány férfi választottja vonatkozásában.

Ilyenkor olyan mértékű tiszteletlenség jelenik meg a „társ” irányába, hogy nem véletlenül tettem idézőjelet. Ha ezt tapasztalod, az első tanácsom, hogy fuss!!! Sajnos a második is ez…

Sok kétségbeesett nő keresett meg már ezzel, hogy nem tisztel a párom, kezdjünk ezzel valamit! Én örömmel kezdenék, de hát ehhez el kellene jönni a nagy Ő-nek is, ráadásul akarnia is kellene dolgozni azon, hogy mitől viselkedik taj-parasztul? Sajnos a teremtésnek ezek a „koronái” biztosak abban, hogy ők működnek tökéletesen és a „zasszony a hisztis p*csa”. No ekkor game over… mondhatnánk, de…

De miért vonzol ilyen taj-parasztokat? – szoktam kérdezni a hölgyeket. Ez utóbbival szerencsére már tudunk mit kezdeni. Hiszen elő szokott kerülni az indító program (fogantatást megelőző 9 hónaptól a gyerek 1 éves koráig terjedő időszak) környékéről, hogy Őt nem akarták, vagy akarták, csak nem attól az embertől. Netán az ő létezése miatt nem mehetett anyu a Hufnágel Pistihez, tehát miatta ment tönkre az élete stb. A sztori mindenkinél más, egy valami közös, a bűntudat és az, hogy neki büntetés jár. Az pedig, aki a kapcsolatban nem tisztel, általában örömmel ölti magára a büntetésvégrehajtó szerepét.

Anyuka jobban főz...

Másik gyakori jelenség, az összehasonlítgatás az ex-szel vagy az anyjával/apjával. Ez általában akkor fordul elő, amikor nem vagytok egymásnak a társ helyen. Azaz mellérendelő kapcsolat helyett alá-fölé rendelődő a viszony. Pl. anya-fia, apja-lánya stb.

Ezeket mindenképpen kell (és lehet is hatékonyan) kezelni a kineziológia és a recall healing módszereivel.

Bővebben olvashatsz a kapcsolati dinamikákról ITT.

Az ellentétek vonzzák egymást?

Általános tévhit, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Képzeld el, hogy Te jobbos vagy a párod pedig balos. Egyikőtöknek hobbija oltásra járni, a másikótokat a hideg rázza tőle. Te arachnofóbiás vagy, Ő pedig évek óta a tarantulájával alszik. Te vega vagy, neki pedig disznóvágás volt a jele az óvodában és a wunderbaum-fenyő helyett két szál kolbász lóg a kocsija tükrén…

Szóval milyen élet vár így az ember gyerekére? Ezt mindenki válaszolja meg magának.

Hosszú távon azonos értékrendek mentén lehet jól élni, létezni. Ha ez markánsan eltér, és a pár tagjai nem elfogadóak, akkor sosem engedheti el magát az ember.

Állandóan meg kell felelni a másik elvárásainak, vagy olyan kompromisszumokba kényszerül az illető, ami felőrli az életét.

Ha otthon nem érzed azt, hogy elengedheted magad és megélheted azt, aki valójában vagy, akkor ez a téma legyen az elsők között, amin elkezdesz dolgozni! 😉

Facebook kommentek